A professzionális magyar animáció születése az 1928-as évhez köthető, amikor az emigrációból hazatérő Bortnyik Sándor festőművész reklámművészeti iskolát nyitott. Itt ismerkednek meg egymással Halász János, Vásárhelyi Viktor, Kassovitz Félix és Macskássy Gyula. Vásárhelyi Viktor 1930-ban Párizsba távozik, és Victor Vasarelyként világkarriert fut be. Halász János 1936-ban Londonba költözik és feleségével, Joy Batchelorral megalapítják a világhírű „Halas and Batchelor” rajzfilmvállalatot, ahol először állami megrendelésre propagandafilmeket gyártanak, majd 1954-ben az Orwell regényből elkészítik az első egész estés angol rajzfilmet, az Állatfarmot.

Macskássy Gyula itthon maradt és Kassovitz Félixszel, Szénássy Ernővel, valamint az akkor még itthon alkotó Halász Jánossal saját reklámstúdiót alapít, ahol 1945-ig közel 150 reklámfilm készül a legkülönbözőbb animációs technikával. Legtöbbjük élvezetes remekmű, mely önmagában is megállná a helyét kerek történetének köszönhetően: így az Izzó szerelem, melyben a sápadt Tungsram égő kivirul, az Unikum Szerencsés flottása, a Schmoll paszta Vidám suszterinasa, a Darmol hashajtó vagy a Családi kávépótló tárgymozgatásos animációja, melyben Kávés Kannácska és Családi Kávépótló örök hűséget esküsznek egymásnak. Macskássy később az államosítás idején is folytatta a reklámfilmkészítést, és egyedi tanmeséjével megteremtette az átmenetet a reklám és a szórakoztatásra szánt rajzfilm között. Ekkor születtek azok a máig emlékezetes alkotások, mint a fogmosásra buzdító Az egér és az oroszlán, a tejivást szorgalmazó Hol a macska? vagy Uhuka, a kis bagoly története, aki egész nap a tévé előtt ült.

A Bortnyik köré gyűlt csoport mellett a másik jelentősebb animációs csoportosuláshoz többek között az a Hajdú Jenő tartozott, aki később Jean Image néven a francia rajzfilmgyártást lendítette fel, valamint Pál György, aki George Pal-ként megalapította a holland animációs filmet és először kapott Oscar-díjat a science-fiction kategóriában. Az alkotócsoportok mellett többen egyedül kezdtek el animációs filmeket készíteni. Valker István amatőr szabadúszóként élő- és rajzolt szereplős kombinált technikával készített filmeket (Tiroli tánc, Sztepptánc, Orosz álom) egy temesvári harisnyagyáros megrendelésére, aki leányát, a színésznőnek szánt Polly Ágit kívánta szerepeltetni.

A sok tehetséges művész szülőhazájában, Magyarországon a II. világháborúig mégsem készültek komoly rajzfilmek, egyrészt mert a belföldi piacon a mozik nem tudták finanszírozni a költséges animációs filmeket, külföldön pedig az amerikai rajzfilmek egyeduralma töretlennek bizonyult. A II. világháborús embargó aztán lehetővé tette, hogy Európa-szerte független rajzfilmiskolák jöjjenek létre. Magyarországon a háború utáni államosítás hozott változást, de még ekkor sem készülhetett évi egy rajzfilmnél több. A filmgyártás államosításától az animáció az 1949-ben megalakult Magyar Filmgyártó Vállalat Szinkron Főosztálya alá tartozott, majd rövid időn belül határozat született a rajz-és bábfilm önállósításáról, így 1957-ben Pannónia Filmstúdió néven született újjá. 1959-től viszonylagos önállósággal bíró Rajz- és bábfilm osztály lett, élén dr. Matolcsy Gyulával. A magyar animáció életre keltésében Macskássy Gyulának és kis csapatának volt a legnagyobb érdeme. A rajzfilmkészítéssel egy kicsi, becsempészett tekercs Disney-filmet tanulmányozva ismerkedtek.

A bábfilmgyártás kezdetei

A negyvenes évek végén a bábfilm mint animációs műfaj a kísérletezés állapotában volt, és nemcsak művészi kifejezési formáját kereste, hanem birkózott a feladat technikai nehézségeivel is. Az első bábműtermet a Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat zuglói, Gyarmat utcai telepén rendezték be. Itt készült el az a 600 méter hosszúságú (mintegy 25 percnyi) kísérleti bábfilm, melynek irodalmi alapja Petőfi Megy a juhász szamáron című költeménye volt. A film oly mértékben dilettánsra sikeredett, hogy bár tetemes költségvetési túllépéssel készült, a párt- és filmszakmai vezetők nyilvánosságra hozatalát nem tartották tanácsosnak. Alkotója, Olcsai Kiss Zoltán szobrász azokban az időkben jött haza Púrizsból, és hamarosan elnyerte a filmgyár vezetőinek bizalmát. Nagy valószínúséggel nem tudta felmérni, hogy a bábozással való átmeneti találkozása nem volt elegendő a bábfilm műfajának teljes megismeréséhez. Az államosítás után (1948) még elkészült a Vitamin abc (1950), ám sikertelen kísérlete után 1951-ben visszatért eredeti mesterségéhez.

Munkatársai, Mátrai Jenő operatőr és a fiatal bábtervezők, Imre István és Magyarkúti Béla forgatták le, és fejezték be a következő, megkezdett agitációs bábfilmjét, a Kacsa a hóbant.

 

1951-ben mutatták be a közönségnek az első magyar, színes rajz-mesefilmet, a magyar rajzfilm megteremtője, Macskássy és Fekete Edit A kiskakas gyémánt félkrajcárját, fázisrajzolóként részt vett benne az akkor 24 éves Dargay Attila is. Ez a film műfajtörténetei szempontból is meghatározó volt, mivel az alkotók ekkor ismerték fel a rajzfilm egyik speciális lehetőségét, a lehetetlen ábrázolását. A háború után vagyunk, nincs megfelelő festék, nincs technika, és főleg nincs tapasztalat. A rajzfilmes csoport a kibontakozóban lévő magyar állami filmgyártásban az önös érdek ütközésének középpontjába kerül, és a hatalomért való általános harcban „útban" van. A megkapaszkodás a magas szinten előállított reklámfilmeknek, a munkatársak szívós kitartásának és a kirobbanóan tehetséges, új generáció jelentkezésének köszönhető. Innen számítjuk a magyar filmanimáció első szakaszát, ekkortól beszélünk az alkotók első nemzedékéről és stabilizálódó filmgyártásról. Ekkor születtek azok a máig emlékezetes mesefilmek, melyek meghozták a nemzetközi sikert a hazai szakmának – Erdei sportverseny (Macskássy, 1952), Kutyakötelesség (Macskássy – Fekete, 1953), Két bors ökröcske (Macskássy, 1955), A telhetetlen méhecske (Macskássy, 1958). Ezeken a filmeken még erőteljesen érezhető volt az amerikai hatás, ennek ellenére annyira sikeresek lettek, hogy a hazai illetékeseket is meggyőzte, a rajzfilmgyártást nem lehet megszüntetni, sőt, támogatni kell. Ekkor készíthette el a két Móricz-adaptációt Csermák Tibor – A török és a tehenek (1957), a Kismalac és a farkasok (1958) – melyek újabb külföldi elismeréseket szereztek a hazai szakmának. 1959-ben gyökeres változás következett be a magyar animációs filmgyártás témavilágát és stílusát tekintve is. Macskássy az oberhauseni európai rövidfilmfesztiválról visszatérve felismerte a rajzfilm különleges, gondolati lényegét, és végleg szakítani akart a Disney-stílussal. Ennek szellemében készült 1960-ban A ceruza és a radír (Macskássy), mely az egymásrautaltság költői, egyben humoros példáját nyújtotta, valamint a Párbaj (Macskássy – Várnai), mely megszerezte a hazai rövidjátékfilm első cannes-i díját, és felhívta a figyelmet a magyar animációra.

A műfajok kialakulása

Kezdetben a reklámok mellett kizárólag gyerekekhez szóló mozirövidfilmek készültek. A hatvanas években főleg Várnai György forgatókönyvíró-grafikus Macskássy Gyulához való társulásával vette kezdetét a felnőttek érdeklődését megcélzó ún. filmepigrammák készítése. E műfaj inkább alkalmas volt a nemzetközi fesztiválokon való szereplésre is. A tv- és mozifilm-sorozat készítése a hatvanas évek végén vette kezdetét, és 1973-ban készült el az első egész estét betöltő rajzjátékfilm. A magyar animációs filmeket fesztiválsikereiknek köszönhetően ismerte meg a világ. Ehhez nagymértékben hozzájárult az a szerencsés körülmény is, hogy az Animációs Filmkészítők Nemzetközi Szervezete (ASIFA) vezetőségi tagja, majd kilenc évig főtitkára a Pannónia Rajzfilmstúdió vezetője, dr. Matolcsy György volt.

Az animációs újhullám

A hatvanas évek elejétől mind tartalmukban, mind formájukban megváltoztak a filmek, és valóságos animációs újhullám vette kezdetét. Az Iparművészeti Főiskolán speciális rajzfilmes képzés indult be, ahonnan új, tehetséges fiatalok kerültek a Macskássy-műhelybe, így Gémes József, Richly Zsolt, Nepp József, Dargay Attila, Kovásznai Gábor, Szoboszlay Péter, Reisenbüchler Sándor és Jankovics Marcell. Munkásságukkal megkezdődött a magyar animáció felnőtté válásának korszaka. Ez az időszak volt a magyar animációs művészet első aranykora, amikor a legjellemzőbb film az úgynevezett egyedi film. Ezek a tömör, 8-10 perces, frappáns mondanivalójú társadalomkritikák már nem a gyerekeknek, hanem a felnőtt közönségnek készültek. A magyar animáció vezérstílusává az intellektuális karikatúra vált. Dargay 1959-ben rendezett először (Ne hagyd magad, emberke!).

A változás elindítójának Nepp József Szenvedélye (1961) tekinthető, Gusztáv főszereplésével, amely elsőként szakított a mesehagyománnyal. A hatvanas években így az animációs film a korszak hiteles dokumentumává vált, a naprakész témák, a hétköznapok kritikája a műfaj abszurd, morbid, fekete színezetében mutatkozott meg: Öt perc gyilkosság (Nepp, 1966), Tíz deka halhatatlanság (Macskássy–Várnai, 1966), Ellopták a vitaminomat (Foky Ottó, 1966). Ekkor kapták az első külföldi megrendelést az Artúr c. sorozat elkészítésére, és rendkívül népszerűek lettek a Macskássy–Várnai által készített Peti-filmek. De rajtuk is túltett népszerűségében a Nepp–Dargay–Jankovics készítette Gusztáv-sorozat, melyben az egyszerű vonalakkal megrajzolt kisember-figura az apró, semmiféle törvénybe nem ütköző, mégis bosszantó emberi hibákat figurázta ki. Nepp József 1963-ban Holnaptól kezdve című munkájában megszületett Gusztáv karaktere, mely ötletből Nepp, Dargay és Macskássy indította útjára a sikeres Gusztáv-filmeket, s lehetőséget biztosított új fiatalok munkába kapcsolódására is. Tehették, hiszen a hatvanas évek elején beköszönő boom új lehetőségeket teremtett a nemzeti animációban: iskolai képzés indult, nőtt a szakma létszáma, a külföldi bérmunkák pénzt, munkát, fejlődési lehetőséget kínáltak, az első sorozatok sikere pedig utat mutatott a szakma számára. A Gusztáv-sorozat első szériájának 13 filmjét elsősorban Macskássy Gyula, Nepp József és Dargay Attila készítette, de az újak közül lehetőséget kapott Jankovics Marcell és Temesi Miklós is. A forgatókönyvet legtöbbször a Nepp–Dargay–Jankovics trió írta, s ők figyeltek arra, hogy az egyes részeknek egységes hangvétele legyen. Gusztáv egyszerű technikával készült, s mivel a filmekben beszéd nem hangzott el, a mondanivaló pedig mindig elég általános érvényű volt, ezért szó szerint határtalan lehetőségek szunnyadtak benne. Az esetlen, szürkeruhás és kalapos átlagember átlagos problémákkal kerül szembe, melyekkel nap mint nap találkozik a néző, vele is hasonlók esnek meg, így könnyen lehet azonosulni a karakterrel és a történetekkel is. A minimalista rajz nem csökkenti az élvezeti értéket, hiszen a pörgős, csattanóval végződő filmek olyannyira ironikusak, hogy a grafikai ábrázolás minderre még rá is tesz egy lapáttal. A Gusztáv óriási siker lett, melyet már elkészülte után húsz országban sikerült értékesíteni, s mindenhol kitörő lelkesedéssel fogadták a meséket. Gusztáv neve fogalommá vált, és olyan sok rész készült belőle, hogy az egész második nemzedék bemutatkozhatott általa. A Magyar Filmtröszt 1968-as megalakulása kedvezőtlenül érintette a filmszakmát, mivel szinte teljesen megszüntették a sorozatfilmek anyagi támogatását. A Pannónia Stúdió azonban ezt elkerülendő kidolgozta a televíziós animációs filmgyártás megindítását. A Magyar Televízió meg is rendelte az első sorozatot Magyarázom a mechanizmust címmel, mely akkora sikert aratott, hogy főszereplője, dr. Agy figurája még számtalan sorozatban szerepelt. Ezzel párhuzamosan indult meg a szórakoztató filmek gyártása a televízió számára. A Mézga család francia finanszírozással született meg, ezt követte a Nepp – Romhányi féle Dr.Bubó, majd Macskássy Gyula útjára indította az első papírkivágásos sorozatot a Frakk, a macskák rémét. A sorozat olyan sikeres lett, hogy megalapozta a gyermeksorozatok rendelését, így hamarosan követte Frakkot Kukori és Kotkoda (Mata János), az első bábfilm figura Mirr-murr, a kandúr (Foky Ottó), a Kockásfülű nyúl (Richly Zsolt), Magyar népmesék (Jankovics Marcell), a Vizipók-csodapók, majd Pom-pom népszerű meséi (Dargay Attila). Újdonság a gyermekanimáció, amely Macskássy Kati témáiban Nekem az élet teccik nagyon… (1976) jelenik meg.A hetvenes években megindult a folyamatos nagyjátékfilm-gyártás.

Már a hatvanas évek végétől téma volt egy egészestés magyar animációs film elkészítése, ám a hetvenes évek elejéig ennek hol technikai, hol anyagi akadályai voltak. Az egyik nem elhanyagolható kérdés az volt, hogy ki legyen az első film rendezője, s mely ötlet kerüljön feldolgozásra. Szóba került az addigra már nemzetközileg is nagysikerű Gusztáv-sorozat egészesét változatának elkészítése, amelyhez két forgatókönyv is készült. Azt azonban az alkotók is belátták, hogy a Gusztáv esetében a legnagyobb problémát a játékidő jelentette, hiszen a rövid csattanóval záruló történetekre kiválóan alkalmas a karakter, ám egészestés történetet nem könnyű feladat írni rá, illetve hozzá. Nem véletlen, hogy az egyik variáció szerint az addig elkészült 68 epizódból összeállított, és az egyes epizódokat összekötő részekkel ellátott válogatás lett volna a nagyfilm. A másik Gusztáv-film egy új történet lett volna, mely Gusztáv bárkája néven futott, s mintegy a filmgyártás fejlődéstörténete paródiájának szánták. A Gusztáv-filmek mellett a képzőművészeti indíttatású Kovásznai György is jelentkezett egy rendhagyó egészestés film ötletével, Dargay Attila pedig A trójai háború című könyvének megfilmesítésével állt elő. Az elképzelések többsége – legalábbis ami a trójai háborút és az egészestés Gusztáv-filmet illeti – végül örökre kútba esett, mivel utóbb a közelgő Petőfi-év-fordulóra gondolva kiírták a János vitéz megfilmesítésének pályázatát, melyen a Jankovics Marcell, Szoboszlay Péter, Szabó Sipos Tamás trió terve lett a befutó. Petőfi Sándor 150. évfordulójára alig 22 hónap alatt készítette el Jankovics Marcell hat rendezőtársával a János vitézt. A szecessziós stílusú, első magyar animációs nagyjátékfilm 1973-as bemutatója osztatlan sikert aratott, és elindította a műfaj filmjeinek gyártását. Amerikai megrendelésre készíti el Gémes József a Hugó, a vízilót 1973-ban.

Három évvel később mutatták be a harmadik hosszú magyar animációs filmet, melyet Fazekas Mihály ismert művéből Dargay Attila rendezett meg. A Lúdas Matyi messze a legnagyobb siker volt az addigiak közül, igazi családi mozi, melyet a szocialista blokk országai, valamint a keletbarát afrikai, ázsiai és dél-amerikai országok is megvettek. Érdekes tendencia kezdődött ezzel, melyből kiviláglik, hogy kívánatos volt irodalmi munkákat megfilmesítésre kiválasztani, s mely elvárásnak a János vitéz és a Lúdas Matyi is megfelelt. Lúdas Matyi története úgy vélem, mindenki számára ismert: a szegény libapásztort a nagy Döbrögi uraság igaztalanul 25 botütésre bünteti, s a legény megfogadja, hogy háromszor veri vissza azt a pökhendi gazdagon. Türelmesen várja az alkalmakat, s furfanggal, leleménnyel, no meg némi segítséggel teljesíti fogadalmát. Az 1979-es rajzfilmet Dargay rendezte, a forgatókönyvbe viszont Nepp József is besegített. A meséhez Liszt Ferenc zenéjét használták fel, s a szinkronban felfedezhetjük a fiatal Kern András, valamint Csákányi László és Gobbi Hilda hangját is. Dargay ekkor kezdte el saját stílusának kialakítását, melyben nagy szerepet játszott példaképe, Walt Disney. Ha megnézünk egy Dargay-filmet, számos hollywoodi elemet fedezhetünk fel benne. Dargay előszeretettel szerepeltet (kis)állatokat filmjeiben, ha nem is főszereplőkként, de kiegészítő karakterekként feltétlenül. Majd ezt követte a kevésbé sikeres Kovásznai Gábor György Habfürdő (1979) című alkotása. Kovásznai divatos kifejezéssel élve megelőzte korát, a film mára vált igazán szeretett, kultikus filmmé. Új műfaj is születőben volt, az animációs dokumentumfilm. Kovásznai György, Macskássy Kati, Szoboszlay Péter, Vajda Béla monológikus, dokumentatív formával kísérletezett. Az új, sorrendben a harmadik nemzedék: többek között Cakó Ferenc, Rófusz Ferenc, Hernádi Tibor, Orosz István és Varsányi Ferenc a kor legjelentősebb mozi-rövidfilm alkotóiként mutatkoztak be.

Az animáció aranykora – 1980-86

A nyolcvanas évek elején a Pannónia Filmstúdiót már a világ öt legjelentősebb rajzfilmműhelye, a Walt Disney, a Hanna-Barbera, a Sojuzmultfilm és a japán Toei között tartották számon. E vélemény különösen akkor látszott megalapozottnak, amikor négy év alatt három szenzácíós magyar filmsiker hírét röppentettték fel a világ hírügynökségei. A Pannónia sorra kapta a külföldi megrendeléseket, amely az alkotóknak kitűnő kiugrási lehetőséget biztosított. 1977-ben a fiatal Jankovics Marcell Küzdők című filmjével Cannes-ban Arany Pálma-díját, az Air India légitársaság megbízásából készített reklámfilmje a Bejruti Fesztivál Arany Cédrus Nagydíját hozta el. A világ minden nagyobb fesztiválján született magyar díj, felsorolásuk lehetetlen lenne, de egy mindenképpen említést érdemel, mégpedig Rófusz Ferenc 1981-es első magyar Oscar-díja, melyet A légy című háttéranimációs filmjével nyert el, amely a műfajban addig egyedülálló volt, és még ebben az évben Vajda Béla Moto perpetuo című alkotásával ugyancsak Cannes-ban Arany Pálma-díjat nyert. E rendkívüli filmsikerek mellett természetesen számtalan egyéb fesztiváldíj is fémjelezte ezt a korszakot. Magyarországot jogosan emlegették „rajzfilmes nagyhatalom”-ként.

Említsünk meg, a teljesség igénye nélkül, a fentieken kívül néhány olyan kiváló alkotást, amely nagymértékben hozzájárult a „fénykor" cím elnyeréséhez. A korszakot a hosszúfilmek gyártása fémjelzi, melyek fele a sorozatfilmek átkomponálásából született, de emellett szép számmal születtek az új alkotások. A kísérletező kategóriában a Fehérlófia (Jankovics Marcell, 1980), Hófehér (Nepp József, 1983), valamint szórakoztató filmek, mint a Háry János (Richly Zsolt), a Daliás idők (Gémes József), a Misi mókus (Foky Ottó), Az idő urai (Hernádi Tibor), a Vízipók-csodapók (Szabó Szabolcs), a Suli-buli (Varsányi Ferenc), a Habfürdő (Kovásznál György) a Szaffi (Dargay Attila, 1984), Macskafogó (Ternovszky Béla, 1986). Ekkor indultak útjukra a híres televíziós- és mozisorozatok, mint a Magyar népmesék (Jankovics Marcell és a Kecskeméti Filmstúdió fiatal munkatársai), a Kérem a következőt! és a Mézga család (Nepp József a vezetőrendezőjük), a Gusztáv (Jankovics-Dargay-Nepp), a Magyarázom... (Szabó Sípos Tamás), az Animália (Hernádi Tibor), a Frakk (Cseh András), a Kockásfülű nyúl sorozat (Richly Zsolt), a Pom-pom meséi (Dargay Attila), és a Legkisebb Ugrifüles (Foky Ottó). A hagyományos technikák mellett megjelentek az alternatív eszközökkel készített animációs filmek is, a gyurmából összeálló Auguszta, Cakó homokanimációi, a lézer animációval készült Rhapsody in Blue Jeans stb.

A Szaffiban érezhető kifejezetten Disney hatása, ott ugyanis az emberi szereplők mellett az állatok meglehetősen kurta-furcsa módon kerülnek a történetbe. Jókai Mór A cigánybáró című munkája alapján készült (s melyet 1985-ös bemutatásának évében majd egymillió néző látott). A forgatókönyvet Dargay mellett Nepp József és Romhányi József írta. A török birodalom végnapjai idejében játszódó történetben a török basa és a helyi cigánybáró gyerekeiket egymásnak ígérik, ám míg a felcseperedő fiatalok egymásra találnak és a hozományból boldogan élnek, míg meg nem halnak, sok mindennek kell történnie. Jókai munkájának szabad feldolgozása az animációs filmkészítésünk legjobb hagyományait folytatja, dramaturgiailag remekül felépített, s a korábban megszokott remek és világszínvonalú szinkronizálásból ezúttal is kapunk egy kis ízelítőt.A török veszedelemmel kapcsolatban például történelemórán nyilván sosem hangzott el, hogy az milyen hatással volt az erdők állataira, de emellett Jónás lova is több egy hátaslónál; a Szaffi és Szaffinka ember-macska játék pedig már a boszorkányos képességekkel bíró cigányanyó és a köré szerveződő folklór ügyes kihasználása. Emellett izgalmas a színválasztás is, a pozitív szereplők esetében dominálnak a meleg pasztellszínek, a negatív karakterek és tragikus jelenetek esetében pedig mindig a fekete, szürke és árnyalatai az uralkodók. A történetvezetés pedig a klasszikus hollywoodi séma szerint szerveződik, s mindig happy enddel zárul.

A hetvenes években az egészestés filmek megjelenése mellett nem szabad megfeledkeznünk a népszerű Mézga-sorozatokról, melyeket Nepp József és a fantasztikus Romhányi József ötlött ki, de a páros nevéhez köthető a Kérem a következőt! sorozat is. 1978-tól pedig a Pom Pom meséiben Csukás István történetei keltek életre a vásznon Dargay Attila rendezésében. Az 1974-ben útjára induló Kérem a következőt! természetesen ennél is nagyobb sikert aratott. Természetesen, írhatjuk le, hiszen Dr. Bubó kalandjait a felnőttek is egyaránt élvezhetik, ráadásul Romhányi József ezúttal is fantasztikus rímek egész sorát zúdítja az ember nyakába a főcímmel együtt epizódonként 12 percben; a „kígyónak lábsó, madaraknak fogsor, diktál a beteg, írja a doktor…” kezdetű főcímdalt pedig generációk éneklik a mai napig, de jegyezzük meg, hogy a musical műfajjal is kokettál a sorozat, hiszen majd minden epizódban akad egy énekes betét is. A rendezést Nepp József és Ternovszky Béla közösen vállalta magára. A sorozatban a bagoly Dr. Bubó kerül furcsa esetekkel és még furcsább páciensekkel kapcsolatba, s miközben a legjobb tudása szerint igyekszik eljárni, meg kell birkóznia a bele reménytelenül szerelmes medve-asszisztensével, Ursulával, valamint az örökké éber Csőrmester barátjával.

A Pom Pom meséket Csukás István vetette papírra, a karaktereket pedig Sajdik Ferenc tervei szerint készítették Dargay Attila rendezésében. Pom Pom egy nehezen meghatározható állat, afféle rongydarab („lehet paróka, szobafestő pemzli, egyujjas kifordított bundakesztyű vagy papucs orrán pamutbojt”), aki iskolába menet szórakoztató tanmesékkel mulatja barátja, az iskolás Picur idejét. Történeteiben megelevenedik a mohó, kövér, csokizabáló Gombóc Artúr, a golyókapkodó, a Festéktüsszentő Hapci Benő, vagy a mindent ragasztó Rezső, csupa fantáziadús figura, akikkel olyan tanulságos történetek esnek meg, melyek a gyerekek számára mondanivalóval bírnak.

A Hófehér a Disney-féle Hófehérke és a hét törpe enyhén szólva is szabatos feldolgozása, sokkal inkább annak karikatúrája, számos, a korra vonatkozó kritikus élcelődéssel fűszerezve. A magyar Hófehérke neve Hófehér, s nem éppen sudár leány, éppen ellenkezőleg, jól megtermett trampli, aki agyára megy a törpéknek, s általában mindenkinek a környezetében. A szóvirágokért a sorozatokban való közös munka után ismét dramaturgként dolgozó Romhányi József felel, így születik meg a gonosz mostoha neveként Arrogancia, a törpék nevei a hét napjai lesznek Hétfőtől Vasárnapig, a kínzó neve pedig Szatiró lesz, továbbá számtalan sikamlós utalást kapunk a nyolcvanas évek magyar politikájára.

A Vuk moziváltozata valóságos diadalmenet volt. Az idő uraihoz és a Fehérlófiához hasonlóan 1981-ben készült el, ám míg a Fehérlófia október 22-ei bemutatását követően 170 ezer nézőt vonzott a mozikba, addig a Vuk december 10. és 31. között több mint 338 ezer nézőt érdekelt (Az idő urait pedig csak 1983. szeptember 29-étől láthatta a magyar közönség, amely évben 87 ezren váltottak rá jegyet). A Vuk ismét egy irodalmi adaptáció, melyet a gyermek- és ifjúsági regényei-ről ismert Fekete István vetett papírra. A Tüskevár és Téli berek szerzője számos állatregényt is írt (Lutra, Bogáncs, Vuk, Kele és Hú), melyek közül a szüleit elvesztő kis róka megpróbáltatásai elevenedtek meg rajzolt formában. A klasszikus hagyományok alapján készült rajzfilm a magyar Bambinak tekinthető: gonosz, halál, sírás, majd a végén nevetés és happy end. A filmben számos mondat („Éhes vagyok, fáradt vagyok, én vagyok a kis Vuk”), valamint a főcímzene is szállóigévé, illetve slágerré vált, Dargay Attila rendező pedig kedves állataihoz és a hollywoodi sémákhoz tért vissza. Ráadásul a regény és a film mellett diafilm, mesekönyv, hangjáték, foglalkozó könyv készült Vuk történetéből, mely nemcsak a franchise kihasználását sejteti, hanem jelzi, hogy milyen sok színtéren lehet felhasználni a szívmelengető történetet.

Ebben az időben már sikeresen működött a két vidéki, animációs műterem is, Kecskeméten és Pécsett. A váltás időszaka, amelyre a filmszakmában főleg az állami támogatás megvonása volt jellemző, kis híján ellehetetlenítette a világhírű stúdiót. A filmrendelések megszűntek, a nemzetközi kapcsolatok megszakadtak, anyagi források nélkül filmek nem készülhettek. Az elmúlt pár évben kialakult új helyzet azonban bizakodással töltheti el az animáció szerelmeseit. Többeknek eszébe jut a háború utáni nehéz időszak, amikor a munkatársak szívós kitartása, és ügyszeretete megmentette a pusztulásra ítélt műfajt.

A fennmaradásért vívott harc – 1986-1998

Miközben egészestés filmjeinken szórakozik a fél világ, folytatódnak sorozataink is, melyek mellett újak is születnek. Ilyen a Csukás István által írt A nagy ho-ho-ho-horgász, melynek első részei 1982-ben készülnek el, a Pom Pomból már ismert Sajdik Ferenc-látványvilággal, s Dargay Attila rendezésében. Főhősei, a nagy ho-ho-ho-horgász, valamint csalija, Kukac könnyfakasztó leckéket adnak a horgászás nehézségeiről és trükkjeiről. A nyolcvanas évek fordulópontja 1986 lesz, amikortól fokozatosan következik be az animációs filmkészítés hanyatlása. A ’86-os Macskafogó sikertörténete után készül még néhány figyelemreméltó munka (Az erdő kapitánya; Vili, a veréb; Sárkány és papucs), ám az 1989-es rendszerváltás után már csak elvétve készült (koprodukciós) animációs film, a Nyóckerig tartó vesszőfutás pedig már mindenki számára ismert.

A vezető alkotók nagy része a nyolcvanas évek végén távozott külföldre, ami szoros oksági viszonyban állt az állami támogatások csökkenésével. Ennek ellenére az itthon maradt alkotók nem tétlenkedtek, és olyan alkotások születtek, mint az Ab Ovo (Cakó Ferenc), az Ujjhullám (Nagy Gyula) vagy az Allegro vivace (Reisenbüchler Sándor), valamint Jankovics Marcell nagyszabású vállalkozásának első darabja, Az ember tragédiája – melyek több fesztivál díját is elhozták. A Magyar Televízió továbbra is önálló megrendelőként és a televíziós sorozatok moziforgalmazására való átengedéssel vett részt az anyagi problémák megoldásában. Az 1986-90 közötti időszakot a sorozatfilmek visszatérése jellemezte, a megkedvelt animációs filmek újabb és újabb epizódjai készültek el a Televízió megrendelésére.

A rendszerváltás után a műfajtól teljesen megvonják az állami támogatást, így a magyar animáció szinte teljesen ellehetetlenül. A Pannóniából sorra léptek ki az alkotók, hogy saját lábukra álljanak. A régi stúdió Pannoniafilm Kft.-vé alakult és Jankovics Marcell vezetésével folytatta a harcot a bekebelezés ellen. A Magyar Mozgókép Alapítvány megalakulásával az elkészült filmek jobbára alapítványi pályázatok támogatásával születtek. 1992-ben alakult meg a Magyar Cartoon, hogy az EU médiaprogramjához kapcsolja a magyar animációs filmgyártást, és 1995-ben 10 jelentősebb rajzfilmstúdiót és 2 bábstúdiót tartott számon. Az animációs filmgyártás virágkorában a Pannónia mellett két jelentősebb rajzfilmes műhely is létrejött. Varga Csaba Pécsett indította el 1988-ban a Varga Stúdiót, amely az első magánkézen lévő animációs műhely volt akkoriban, ahol a legnagyobb külföldi megrendelők, mint a BBC, a Music TV is folyamatosan rendeltek. A világ túlsó végén eközben az ugyancsak magyar származású Csupó Gábor lendítette ki mélypontjáról az animációt a Simpson család sorozatával.1971-ben a Pannónia bábáskodásával jött létre a legelső vidéki filmgyártó műhely, a Kecskeméti Animációs Filmstúdió, Mikulás Ferenc vezetésével. Eleinte bedolgozó műhelyként működtek, majd önállóvá váltak. A kitűnő alkotógárda különböző fesztiválokon összesen 53 díjat nyert el és a nemzetközi ösztöndíj rendszerrel, valamint a helybeli Firka stúdióval az utánpótlásról is gondoskodtak. 1985-ben ők rendezték meg az első magyar animációs filmszemlét, megteremtve ezzel a rajzfilm hazai fesztiváljának tradícióját, mely időközben nemzetközi fórummá nőtte ki magát.Ma már számtalan kisebb és nagyobb animációs filmstúdió és műhely is működik Magyarországon, és összevetve szinte még soha nem dolgoztak ennyien a szakmában. Noha az infrastruktúra rendelkezésre áll, még sincs elég pénz a szerzői filmre, így a legtöbben a jövedelmezőbb külföldi bérmunkákból tartják fenn magukat. Bár ma is hoznak el díjakat fesztiválokról a magyar animációs filmek, a visszhangjuk kisebb, mint korábban volt.